Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44378

Marconnay Tibor

 

 

TERMÉSZET

 

Szétágazik a sok gyökér a földben

vizet szív föl és rezet és vasat,

mely a palántában bukkan ki zölden,

 

az érlelő nagy áldott nap alatt.

S a palántából törzs lesz egy tavasszal

s más évben a törzs ágakra szakad

 

s az ág hegyére rügyeket a nap csal,

s rügyekből lomb lesz, dús lomblegyező,

mely bút üdít, táplál, hüsít, vigasztal.

 

Igy lesz a fa világot rengető

dús élet, a vadállat menedéke,

mellyel büszkélkedik a hegytető, –

 

aranycsikos tigrisnek drága béke,

kigyóknak odva, majmok ligete,

a virúló lét kezdete s a vége.

 

Ilyen csudát ember elhigyjen-e?

hisz egyetlen mag adta mind e kincset,

amely a naphoz vágyott fölfele.

 

A sok pompás nedv sóváran keringett,

– ó, boldogan termő harmóniák!

Urunk: Természet, úgy áldj meg minket,

 

hogy mint te, úgy legyünk szerves világ.

 

 

Világtükör [59.]