Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44377

Marconnay Tibor

 

 

HERMELIN

 

Este, kísértetes, kéklő sugár, a hó

S rémlett e lámpaláng sikátort ont felétek,

S hozzád közeledőn gondoltam: – mégis, vétek:

Most a szabad mezőn cserkészni volna jó.

 

Vadonban s ormokon, hol a fölcsillanó

Zúzmarától üdék, csipkések szűzi rétek

Jártam, s lehelletem látszott: mint hab fehérlett; –

Majd nyitottál, magad, – s mint fölszított kohó, –

 

Egész hozzámsimult tested és nyílt a szájad,

A kandallóból is parazsad lángja áradt,

Hű kuvasz volt, de csak addig kísért a kín; –

 

Ragyogott kebled, ott virult a bimbós holnap,

Künn fehér volt a hó, akár a hermelin,

És vágyad tűzhelyén a lángok duruzsoltak.

 

 

Sugaras őszi nap, 1942 [133.]