Marconnay Tibor

 

 

SUGARAS ŐSZI NAP

 

Úgy sugárzott ma át őszi párán keresztül

Varázsos mosolyod, fénylő és domború

Szép, titkos homlokod, – hogy szétoszlott a bú,

S hittem, hogy benned is új remény lángja rezdül.

 

Utóbb fölragyogott a Nap, és tündököltek,

Egy tavaszunk egén kék selymek, aranyak,

Szemedben, s mindenütt, ahol csókoltalak

Csupa csillám a fű, vizek, a lég, a földek

 

Közelgőn tragikus tél jön ránk, ám szorongván,

Szájam a szájadon nem érzett keserűt,

Napom egész tüze szemedbe belesüt…

Maradj még egy kicsinyt… és hosszan mosolyogj rám.

 

 

Sugaras őszi nap, 1942 [132.]