Marconnay Tibor

 

 

DAL

 

Jöjj ki a szabadba,

Ne fordulj magadba,

A búból elég volt; –

Tájunk minden halma

Fölött madár-dal ma

Csendül, s kék az égbolt.

 

Hallod: füttyöt apróz.

Mint partján a matróz, –

Piros tetőn a szél.

S a tenger-aróma

Vonz egy új hajót ma,

Győzelemről beszél.

 

E szálló hajó nagy,

S be szép vagy, be jó vagy,

Látom, tudom, hiszem,

Jázmin és rekettye

Bokor mutat hetyke

Tavaszt a rügyeken.

 

Mosolyog ránk az égbolt,

A búból elég volt,

Elég a balga dac.

Erdőnk jó árnyat ad,

S Te: pillantásodat.

Úgy! – most már itt maradsz.

 

Lágy gyep, szinte pázsit,

És készül a Nyár itt.

Szamóca! Szomjat olt.

Itt – fülemile: lásd: –

E barna hallgatást; –

De a rigó rikolt.

 

 

Sugaras őszi nap,

1940 [111-112.]