Marconnay Tibor

 

 

REGGELI ÉNEK

 

Minden bajában a létnek,

Minden örömben légy velem,

Áhító s félénk Asszonyom,

Mikor a harcok tépnek, –

 

Párnádon van a nyugalom,

Öledben van az élet,

Mámorral szállok, Véled,

Bár még alig-alig tudom

 

Hová vezetsz. Jó vagy. Csudás

Erőt merít a zsenge,

Akit te kegyelembe

Elfogadsz, – dús ocsúdás

 

Úrnője! minden reggel

Dicsérlek, mikor harmatos

Szemed, az Ég tisztára mos

Vidám madársereggel

 

Együtt dicsérlek, mert szíved

Egész varázsa zsong szívemben

Alázatomat kegyelemben

Fogadd el: dalom a tied.

 

Bár így tisztult lehetne

S tied az egész életem

Ó, segíts, Asszonyom, nekem,

Hogy a lehelletedre

 

Rezzenve alakuljak,

Jó-kedvű, nagy terved szerint;

Esdő hivőd reád-tekint:

Add Életed: – az Újat.

 

Adod egész szerelmedet:

S ha szűz mezőkön csönd ül,

S két rímem összecsendül, –

Hadd egyesüljek úgy – Veled.

 

 

Sugaras őszi nap, 1940 [106-107.]