Marconnay Tibor
ALKONYI VARÁZS AZ ADRIÁN
Zuhan a Napgolyó; – hegy és völgy lángol: – végre; –
Köd, lila pára leng egy kopár szigeten,
Fenn: szikár fügefák, lenn: moaré-selyem,
Zsong, s kékítő szín a hab sötétlő kékje.
Cingár hold kúszik föl kristálycsillámú égre,
Itt szűkül a határ: de ottkünn: végtelen
Molónál egy hajó vár ránk varázs-vízen,
Fehér yacht indul el azúr és arany éjbe.
Loccsan a lágy dagály. Most: – ibolyaszínű
Szédítő szirtfalon gyöngysor: tajték-gyűrű,
Kémlel a tón-halász fenn egy vas-létra ormán.
Öblünkből lámpafény, künnről a Messzeség
Vonz, – fém-csillám, taréj. Kell több? Ma ete még
Új hajnalpír felé röpít duzzadt Vitorlám.
Sugaras őszi nap, 1938 [86.]