Marconnay Tibor

 

 

POMPÁS ŐSZ

 

Pest már agyagszínű, környéke palakék; –

Itt meg csupa parázs: völgyek és ormok bokra,

S te gondolhatsz csupán sápadó angyalokra,

Mert ugrálnak a fán a fázó cinegék.

 

Sárga s dohányszínű diófánk lánggal ég; –

Az elmúlás miatt oly átható a pompa?

Sötét-bíbor-vörös lomb kúszik lugasokra,

Így kíván tetszeni minden, ha itt a vég?

 

Tarka falevelek meredten szellőt várnak,

S úgy libbennek le rád, mint rózsás madárszárnyak;

Szilfák s nyárfák során menjünk, erdőbe, át; –

 

S a nyírfalomb, – viasz, s rózsaszín láng van abban, –

Reád már szórja szét pirosló aranyát,

S borzongsz leánykori álmoknál gazdagabban.

 

 

Sugaras őszi nap, 1938 [75.]