Márai Sándor

 

 

ŐSÖK

 

Mi már intünk a messziből

sáfrányos csipkekeszkenőkkel

bennetek lüktet az idő

nektek még politika, nő kell

a vágy a régi, egyre egy, de mi már tudjuk, egyre megy.

 

Mi lelógunk a falakon, zárt szájjal és hallgatagon

ki jön kérdezni minket?

A játékok örökös, eltámolyog az örökös

portréink előtt színtelen s kopog léptén a cinterem

egykedvű úri törvényt

a hold barokkúl benevet és megreccsen a kerevet

szerelmes nő s férfi alatt, friss kéjt kopog a pillanat

mi nevetünk: mi tudjuk

a körmünk nő a földbe lenn, ti sétáltok a zöld elem

pázsitján: de mi várunk

csipkegallérunk elfakult, hozzánk jön úgyis, aki hullt:

mert mi vagyunk a múlt!

 

 

Halotti beszéd, 1921 [72.]