Márai Sándor
A HÍVŐKHÖZ
A mérföldnyi tócsa föltükrözni a mérföldes hegyet:
tenyérnyi lelkünk föltükrözni a határtalan világot:
célja nincs semminek, csak fényverés egyik is, másik is,
nem dicséri senki a tócsát, nem dicsér minket se senki.
Kéri valaki a mi hitünket? S ugyan kinek van haszna belőle?
Mégis csillogtatjuk szavakkal, tettel a határtalan világot,
elmajmoljunk sok hasznosat s minden változatlan marad:
higyjünk hívők: úgyis felszikkad a napban minden tócsa.
Mi összegurult esőcseppek: emberiség,
egyre szétpárázó atomok, s egyre újra összegurulók,
valami titkos kohézió összetart minket mégis.
A hegyek orma fölött a felhőkben, s lábuknál a tócsában,
el kell hinnünk ezt a tényt, hogy: vagyunk,
valami titkos kohézió összetart minket mégis.
Halotti beszéd, Zürichi tó, 1920 [50.]