Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44335

Márai Sándor

 

 

ÉNEK

 

egész egyszeri gondolatokkal s oly pointe-tal,

      melyet sokan tartanak majd laposnak

 

Most – gyöngén ködös októberi reggel –

elmegyek én is az emberekkel.

 

Most úgy jönnek az emberek elém,

mintha hallgatnák valami mesém.

 

Most – ha jönne – egy szomorú ember,

cserélném életét az életemmel.

 

Most úgy adnék a fázónak tüzet,

mintha én is kaptam volna tüzet.

 

Most úgy nézek egy idegen arcot,

mintha sose harcoltam volna harcot.

 

Most – hirtelen jött – jaj, siessetek,

egy percre nálam van a szeretet.

 

Most kérjetek, amit akartok tőlem,

most minden jóság gerezdben előttem,

 

                              *

 

(Nézd, drága ember, a lelkem vedd el!...

…miért feleled rosszkedvűen: nem kell!...)

 

 

Halotti beszéd, 1914 [15.]