Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44283

Majthényi György

 

 

MEZÍTLÁBASOK KARÁCSONYA

 

A tenger csillag odafönn

ma hiába ragyog,

Nem néznek föl a nyomorgók,

a mezítlábasok.

 

Egyik görbedtebb, mint a más,

rongyokban didereg,

Kifagyott bús szívükből már

hit, remény, szeretet.

 

Kültelki pince, ól, kazal

nyújt hajlékot nekik,

Vagy kocsmaasztal, hol a szent

estét ünnepelik.

 

Azért, akinek lelke ép,

ma hozzájuk megyen,

Legyen ma Jézus úr e bús

szomorú szíveken.

 

Adjunk munkát, vigyünk ruhát,

s ki mit tud, kenyeret,

Legyünk Jézus küldöttei

mindnyájan, gyerekek.

 

Jézus nevében, ki e szent

napon megszületett,

Simítsuk meg e mostoha,

elárvult szíveket.

 

Talán fölnéznek azután

a mezítlábasok

Az égre, hol a tengersok

esti csillag ragyog.

 

S meglátják, amit soha még,

hogy a sok csillag ott

Jézus könnyétől fényes mind:

a szemei azok!

 

 

Erdélyi karácsony

[154-155.]