Majthényi Flóra

 

 

MOSOLY ÉS KÖNNY

 

Szép a természet, ha ég-szemében

Felmosolyg a nap meleg sugára,

S az édes mosoly derült szeméből

Tévelygve száll rózsa-ajakára.

 

És mi szép a természet könnyezve

Mintha visszavágynának szivébe

Borult szeméből a nehéz cseppek,

Halkan folynak alá kebelére.

 

De legszebb, midőn mosolyg könnyebben

Mint egy bántott gyermek, némán, búsan,

Melynek még szemében bánat gyöngye,

Ajkán a kiengesztelt mosoly van.

 

 

Magyar nőköltők [192.]