Majthényi Flóra

 

 

SZEMERE PÁLNAK

 

Boldog vagyok, hogy megtaláltalak!

Hisz véled földerült egy új világ,

Szép, bájoló, hol lelkem otthonos,

Oly otthonos, mint völgyben a virág.

 

Úgy szállong, úgy röpül lelkem feléd,

Miként madár, mely sejtő szárnyakon

Őszkor keres távol vidékeket,

Hol a tavasz leng ifju lombokon.

 

Úgy elmerengek ajkad hangzatán,

Oly vágyva várok minden szózatot,

Lelkem felszívja szép eszméidet,

Mint napsugár a rózsaharmatot.

 

Oly jól esik szemedből egy sugár,

Melyből hozzám szelíd lelked beszél;

Mosolygásod, e szép arany rege,

Melyben jó szíved dobbanása él.

 

Te lelkesítél újra engemet

Általszárnyalni ábrándnak honát,

S szebben ragyogni láttam általad

A költészetnek tündércsillagát.

 

Találtam én ott dalvirágokat,

És most kezem neked füzért kötött,

Ha nézed, benn hű érzetet találsz

Elrejtve mélyen zöld levél között.

 

 

Magyar nőköltők [187-188.]