Majtényi Erik

 

 

MOSOLY

 

Egy mosolyodat – észre se vetted –

a buszban, a múltkor nálam felejtetted,

de megvan, pedig szórakozottan

a jeggyel együtt majdnem eldobtam.

 

Megvan, eltettem, nem adom vissza,

közepes mosoly, tartós és tiszta,

olyan, hogy én is viselhetem még,

esetleg rá is foghatom, hogy emlék.

 

Majd kérdik tőlem, hogy hol szereztem,

csináltattam vagy készen vettem?

De én, mint akit egyéb dolgok

épp elfoglalnak, csak mosolygok.

 

Tegnap, hogy egy kicsit borongó

kedvedben voltál, már megszeppentem,

te jó Isten, ha ez volt az utolsó!

De aztán mosoly lobbant a szemedben,

 

s én megnyugodtam. Egyébként is

a park is, a fű is, a tó is, az ég is

a mosolyoddal gyúlt ki villanón,

a mosolyod, úgy látszik, közvagyon.

 

A fényképészem, az is melegen

ajánlta. Nápolyi útlevelembe,

gondolom, azt a képet teszem be,

azt mondják, nem áll rosszul nekem.

 

Egyszer talán majd föl is nagyítom,

s kipróbálom a tükör előtt, itthon:

oltárin szemberöhögöm magam,

de remélem, hogy ez még messze van.

 

 

Álmok szállodája [179-180.]