Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44272

Majtényi Erik

 

 

ZÁRSZÁMADÁS

 

Zárszámadás. Ím, latba most kell vetnem,

hogy kit s hogy milyen igazul szerettem.

 

S hogy mért éppen most? Nos, mért éppen máskor?

Ködpásztor jődögél a hegy csúcsáról,

 

s árnyból faragott fütykösét suhogva

méri párákból mintázott juhokra.

 

Egyszóval ősz van ismét. Tolvaj esték

lopják vénülő nappalok ezüstjét.

 

Későre jár. Nehéz lesz megkeresnem

valamit, amit sohasem kerestem.

 

Hegyek alatt és síneknek fölötte

próbálkozom öltözni a közönybe.

 

Valami nékem adatott. S most félek,

hogy valaki valamit visszakérhet.

 

Szerettem-e? Oly biztos, hogy szerettem,

mint amilyen biztos, hogy nem szerettem.

 

S balog az óhaj, hogy aki virágzón

jött hozzám s elhervadott, megbocsásson.

 

Szép áltatást eszeltem ki magamnak,

mondtam: szavamra valaki tán hallgat,

 

s tenyerébe merít e verssorokból

bódító italt, s olykor reám gondol,

 

s így végtelenné tágul, ami véges,

s tudom, hogy ez kevés az üdvösséghez.

 

 

A megmérő idő [435-436.]