Majtényi Erik
ABLAK-KITÁRÓ
Zümmögő áldást, ablak-kitárót
kívánok reggelre mindenkinek,
mikor a laza szél a fák közt
hűs száguldásra serkentőn sziszeg.
Most olyan ez az ablak: a hegyek
idetolongnak mind alája,
pajtás-zajokkal harmatos huzalon
köztük serceg a villamos villája.
Az úttest végig kigöngyölítve
bokáig érő ködből felköszönt, és
ablak-kitáró szavak közé kissé
bocsánatosan surran be az önzés:
ha most felnézek, sikált küszöb várja
pillantásom a szomszéd-végtelenben –
a minden reggelek hűvös csókja
csókoljon még sokáig engem.
Legszebb versei [48-49.]