Majtényi Erik
ŐSZI KERTEK
Őszi kertek aranysárga
fénylő virágtalansága…
Őszi kertek, télbe hajlók,
semmitek sincs, mégis adtok.
Nem virágot, ízes fürtöt,
csak egy csöndes sóhajt küldtök.
Bokraitok reszketése
belefárad az estébe.
Megfakult a cserjék zöldje,
elhullott az ág gyümölcse,
mégis ifjak, szépek vagytok,
kifosztottan is pazarlók.
Csörren, zizzen a levélke,
készültök a hosszú télre,
sziporkázó hókristályok
tiszta gyöngysorára vártok.
Őszi kertek, koldus kertek,
hűvös széllel feleseltek;
rozsda-lepte, fáradt bokrok,
kifosztottan is ragyogtok.
Legszebb versei [44-45.]