Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.13 0 0 44267

Majtényi Erik

 

 

ŐSZ KÜSZÖBÉN

 

… Mert ez még nem az ősz fuvalma,

csordultig nem édes az alma,

a lombokat sem aranyozza

az a kigyúlt, lobogó rozsda.

 

Ez csak amolyan előjáték,

azt próbálja, mit nem próbált rég

a nap éltette, nap égette

domboldal bágyadt szőlőkertje.

 

Egy-egy levél perdül a földre,

elnehezült lomb úttörője,

tar földön hánykolódó bója,

az avar szálláscsinálója.

 

… Ha majd fönn, a szirti magasban

az éles szél rézkürtje harsan,

akkor rázkódnak meg a fák is,

s mint tépett cérnájú kaláris,

 

sokszínű gyöngyei peregnek

az elszabadult leveleknek,

s megannyi villó tarka réteg

puhán pólyázza be a rétet.

 

Pihen a föld, hólepte álom

megérdemelt csöndjére vágyón,

hisz minden dolgát elvégezte,

borrá tüzesedhet gerezdje.

 

 

Legszebb versei [17-18.]