Magyari Lajos
VAN OLYAN FÖLD
Van olyan föld, kinek fiává lenni
nem kényszer, de jó, de kell,
van olyan föld, mely értelmünknek
nem himnuszt – parancsot énekel.
Van olyan föld, egy keserű-édes,
kit megtagadhat bár az ostoba…
Van olyan föld, ki édesanyánk lett,
életet adó, sosem mostoha.
Van olyan föld, mely parancs-osztó
szükségek máglyás századain át
élni tanította elporló eleinket
megtartani itt – portát és hazát.
Van olyan föld, mibe boldogan
megtérnek futók és számkivetettek –
a Házsongárdba vagy csere fák alá,
de itt is, ott is – történelemnek.
Van olyan föld, melyen fölszikrázhat
lelkünknek lelke, legszebb lényegünk,
egy föld, hol eltűnik félelem, alázat,
hol nem csak születünk s temetkezünk.
Látóhatár. 1977. július [49.] Tiszatáj, 1977. 6. sz. [13.]