Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.12 0 0 44240

Magyari Lajos

 

 

ÜZENET

 

Legyen a béke órája ez…!

Hallom, ahogyan kontinensek fölött száll a harangszó,

átölelik egymást minden emberi szavak,

és seregbe gyűlve mondják: legyen a béke órája ez!

Mint a növő gyermek, minálunk még alszik,

szendereg a jövendő kenyér,

kalásszá most álmodja önmagát,

mert a dolgok törvénye szerint mindeneknek

föl kell nőni – a beteljesülésig.

 

Legyen a béke órája ez…!

Én most is azon a földön állok, élek,

hol ükök és dédek vért és verejtéket sohasem

sajnáltak televénytől.

S mert hinnem kell, hogyha hitre születtem,

e vér a verejték sós ízében hiszek, jogunkban,

hogy megtartó, növesztő hatalma

mibennünk nőjön és folytatódjék.

 

Legyen a béke órája ez…!

Idefentről, a lélek magasából, szikrázó ormokra

látok, távolabb a búzát szerelmesen fogadó mezőkre,

s tovább, még tovább, már csak az értelem

s a remény teleszkópján át odalátva,

erre az egész küzdő, szerető, szenvedő,

a reményben újra s újra föltámadó emberiségre.

Elmondom hát néki most én is őseim szavával:

„Bort, búzát, jó reményt, békességet!”

 

 

Új aranyhárfa [307.]