Bozsikzf Creative Commons License 2019.08.12 0 0 44234

Magyari Lajos

 

 

PROFÁN ZSOLTÁR

 

Én hittem fél-hittel csupán hitemben,

s tudom, hogy megtévelyedtem.

 

A tévelyedésből csak éppen tévelyegtem,

ha lehet, mégis oldozz fel engem!

 

Bennem a hegyek nagy múltat idéztek,

a jelenek s voltak önhitté igéztek.

 

Azt hittem, lényem a Mindenség maga:

parány kis létezés, de Galaktika.

 

A Teremtésbe próbáltam én belenézni,

titkát érteni, nagy gépét tettenérni,

 

ahogyan torlódnak-őrlödnek milliárdok:

az átokra áldás, az áldásra átok.

 

Már értem én, miért is van kimérve

kinek-kinek a maga tette, része:

 

Mit a végtelenség hordoz szüntelen –

csak ő értheti át egészben: a Végtelen.

 

A Végtelenre bízd magad hát, önmegadva,

s tán kétely nélkül élhetsz, nem tagadva.

 

 

Magyar zsoltár [732.]