Magyari Lajos

 

 

MÁRCIUSI IGÉK

 

Ki vérével táplált, mint a pelikán,

ki nyugtató szerelmét adta neked,

ki folytat, hogy a világ megmaradjon:

anyád, leányod, szerelmesed.

 

Ki a létezés szőttesét összeszőtte,

ki vezetett tűzön és áradaton át,

ki meghalt érted, hogyha kellett:

ismerd föl benne az örök Anyát:

 

Ki ajkáról, akár a gyöngylő mézet,

ajkadra hullatta a nyelv italát,

hogy világ-szomjazó szomjad oltsa,

s a hűség hitével itasson át,

 

ki elindított és ki visszatartott,

ki lázaidat hűs kézzel letörölte,

ki békére intve küldött a harcba,

hogy ember maradhass mindörökre,

 

ki kenyered szegte, ki vized adta,

ki álmában tisztaság-tisztán járatott,

ki úgy néz rád, hogy sose lásd meg

óvó szemében a kínt s a bánatot,

 

ki hiszi: tőle nem bírsz elszakadni,

ki semmit sem kér, csak adna, adna,

ki világok fölött áll ma is őrként:

jóság s szerelem az ő hatalma.

 

 

Arany és kék szavakkal [250.]