Maghy Zoltán

 

 

ALFÖLDI KÉP

 

Boglya tövében heverek,

A tájra rádűl a meleg,

S az Ég haragos-kék színnel,

Körülöttem tücsök cirpel,

Tengerik állnak sorfalat,

Néha hangzik egy pitypalatty.

Nagy búzatábla, mint a tó,

Piros pipacsot ringató

Túl fákkal vont kis tanya áll,

Ingújjban egy ember kaszál,

Itt egy kút nyújtja gém-nyakát

Lógatva orrát: ostorát.

Hajadonfős szép magyar lány

Épp most itat a vályúnál,

Majd nagyot kiált „Hó-hahó.”

Fejét lógatva áll a ló,

Távol mint egy kis játék-vár

A falu sugártornya áll.

Most meg délibáb tűnik fel

Egy várrom ósdi képivel,

Benne talán Csipkerózsa

Vár-vár a szabadítóra.

Hatalmas nagy tenger terül

S mint egy kar öleli körül,

Látomás ez, vagy csuda?

Benne legel egy nagy gulya.

Nem tudom, álom vagy való?

A gulyának kolompja szól.

…Ahogy a szél szárnya lebben

A tündérkép tovalebben.

Bent most huzzák épp a delet,

– Készülődnek az emberek –

A szellő kihozza szavát.

Zizegő hangokon húzza

Ringó nótáját a buza,

Azután csend és némaság…

 

 

Az Alföld porában, 1924.

november 28. [20-21.]