Lukács Sándor

 

 

ÉBREDÉS

 

Hegyeket tapint a hajnal –

körvonalait veszti egy csillag

és homlokodra száll –

kibékült velünk az éjszaka –

függönyünkön tengerek ráncai

de ablaknyi öblünk még mozdulatlan –

előttünk újra egy világmegváltó ébredés,

könnyű még a terhek tánca kipihent vállainkon

mert elsüllyed ilyenkor a múlt,

csak pincéiben, a kis létszámú túlélők előtt

illegeti magát a felöltöztetett Idő –

 

 

Szökés, 1985 [86.]