Lukács Sándor

 

 

HAJNAL

 

hajnal

tükörtelen folyódba

süllyednek nehéz gyémántgömbök –

hajnal

gyönyörű süllyedés

add halványuló holdadat

mely már csak sárga forradás

zuhogó fehér egeden –

hajnal

szemhéjamon átütő sugár

add, hogy eresedő hasadból

kipattanjon a fény

és elöntsön engem kedvesemmel

 

és elöntsön engem kedvesemmel –

 

 

Szökés, 1985 [30.]