Lőrincz P. Gabriella

 

 

HETEDIK NAP

 

Ha szorosan az

asztallába mögé bújok,

majd Hozzád simulok,

Istenem,

vagy a lábtörlő alá,

még nem tudom.

Csak azt, hogy

átlátsz minden

apró kulcslyukon.

Látod az epében,

vesében a követ,

a meszet az érfalon,

látod, ahogyan nő

a rák az agyban,

vagy asszonyméhben

a gyermek.

Hát nincs miért

Előled bújni,

csak Veled.

De, ha elfáradnál a

nagy munkában,

majd karomban ringatlak,

pihenj meg Istenem.

 

 

Fény-hiány [77.]