Az elmúlt időszakban sikerült meghallgatnom a Schmoelling-Waters koncertanyagot és nagyon tetszik.A TD klasszikusok viszik a pálmát,különös tekintettel  a White eagle-re.Ennyire szép átiratot nem is tudom mikor hallottam utoljára,talán csak a Going west volt hasonló a scored albumon.A többi felvétel is rendben volt,egymás után 2x hallgattam meg a lemezt,ez mindent elmond a tetszési indexemről.:)) Szerencsére a megabox-hoz is hozzájutottam, a szabadságom ideje alatt hallgattam végig.Zseniális ötlet volt ezt a boxot kiadni.Szerencsés akinek eredetiben van meg.Most tűnt fel,miután egymás után hallgattam a Phedrát és a Rubycont,hogy olyan mintha testvérek lennének.Hasonló felépítés,de eltérő egyedi zene.Néha nem tudom,hogy melyik tetszik jobban.A Rubycon introt egybe lehetett volna szerkeszteni az eredetivel,érdekes mixet kaphattunk volna.Örülök az Encore kibővítésének,a Cyclone lemezzel továbbra sem tudok mit kezdeni.Nagyon kilóg számomra az életműből.Megkockáztatom:ha valaki ezzel kezdi az ismerkedést a TD-vel,aligha köt barátságot szerintem.Ami pedig a koncertfelvételeket illeti számomra ezek a legjobb felvételek.Számomra több mint egyszerű kordokumentum.Gondoljunk bele:ezek létezéséről szinte senki sem tudott,kivéve a Royal Albert Hall-i anyagot.Teljesen odavagyok érte.Pár gyengébb TD lemezt odaadnék azért,hogy a 70-es évekbeli még ki nem adott vagy nem is rögzített anyagot hallhassam.Megszámoltam: összesen 102 koncertről nincs felvétel.Ha ezek improvizatív koncertek akkor sokat vesztettünk.Csak reménykedni lehet,hogy valaha előkerülnek jó minőségben. Közben sikerült beszereznem egy Elektra kiadású 1989-es évjáratú Exit lemezt.Jól szól,semmi baj nincs vele.Szóval jó érzés mostanában TD-t hallgatni.