Lassacskán minden tisztázódik.

Így az is, hogy a reagálások jó része csak a közvetlen előzmény valamilyen szintű megismerésén nyugszik, azok előzménye, még ha olvasható is a hivatkozás, már figyelmen kívül marad.

Nagyjából ez vezet a szavakon, szófordulatokon való rágódáshoz, az ismétlésekhez.

Csak úgy jöhet létre értelmes párbeszéd, ha az abban résztvevők nem csupán az utolsóként olvasott / hallott mondatra, mondatrészre koncentrálva lépnek be a társalgásba. (És ehhez nem kell politikusnak lenni.)

Nem feladatom, de nem is lehet az egy olyan rendszer támogatása, amelynek képviselői minden megnyilvánulásomat gúnnyal fűszerezve megvetéssel illetik. (Egyetlen jelenleg is aktív TuHu közreműködő szólt hozzá az itt májustól felhozott témákhoz, mindenki más kívülálló. Azt is írhatnám, illetéktelen outsider.)

És az utolsó mondatod egy újabb logikai bukfenc. A legkisebb mértékben sem a konstruktivitás léte vagy nem léte volt a dehonesztáló hozzászólások tömegének az indítéka.