Az élő vita egy teljesen elavult formátum.

Abból a korból származik, amikor még könyvnyomtatás sem volt. Nyilvánvalóan a kommunikációs technológiák korlátozottságának köszönheti a jelentőségét. A feleknek nincs lehetőségük alaposan és körültekintően felkészülni a válaszadásra, hanem csak azt tehetik, hogy felvértezik magukat előre megírt érvekkel, és azokat próbálják kijátszani, mint hogy ha kártyáznának. És amikor az ilyen internetes médiákban azonnal eljutnak minden érdeklődőhöz a válaszok, semmi kommunikációs előnye nem maradt az élő vitának.

Ez a teljes abszurditásig vitt szellemi konzervatizmus, amikor "alapeszmének" nevezi azt, hogy a kommunikációs módszerekben maradjunk csak a "görögöknél", meg a "középkori egyetemi disputák" technológiai korlátain belül.

Az az iróniája az ilyesfajta radikális maradiságnak, hogy olyan filozófusok és tudósok tekintélyére építi az érvet, akik a maguk korában progresszívek voltak, és hatékonyan kihasználták a kor lehetőségeit. Nem pedig szarral dobálóztak, mert hogy hiszen ez a majom korunkból ránk maradt alapeszméhez tartozna.