Baráti Kristóf nyáron sem nyugszik, és még az augusztus közepei Kaposfest előtt több helyen szerepelt.

 

E hó elején az óceánon túl járt, a július 8. és 11. közt megrendezett Aspeni Kamarazenei kurzuson és Fesztiválon.

Aspen (https://en.wikipedia.org/wiki/Aspen,_Colorado) az Amerikai Egyesült Államok Colorado államának egyik kisvárosa a Sziklás hegység közelében. A teljes zenei program a beszámoló linkje (http://seenandheard-international.com/2019/07/at-aspen-barati-delivers-on-ysaye-and-ravel/) alatt olvasható, és rendkívül érdekes, mert ismert és új zenéket is tartalmaz.

Kristóf július 9-én a Harris Teremben játszott szólóműveket, és kettősöket Anton Nel zongoraművésszel, és Kruistóf műsorával és fényképével jelent meg az ismertető. Július 11-én egy másik magyar hangszeres, Pálfalvi Tamás is játszott (szárnykürtön, Bach F-dúr, azaz a 2. Brandenburgi koncertjében).

 

A Kristófékra vonatkozó beszámoló a következő:

“Az Európában jól, de az USÁ-ban nem annyira ismert Baráti Kristóf hegedűművész változatos darabokkal mutatkozott be a közönségnek, hiszen egy bonyolult ellenpontozású Bach-szólótól a cigányzenei beütésű parádés Ravel-darabig, a Tzigane-ig, terjedt a műsor. Mindegyikben emlékezetes hangvétellel, artikulációval és teljes kifejezőerővel játszott. Baráti egy olyan hegedűs, aki úgy irányítja figyelmünket a zenére, hogy közben maga igencsak a háttérben marad.

Elsőként Bach g-moll szólószonátáját játszotta a magyar hegedűművész, és eközben úgy érződött, mintha két hegedűn szólt volna az ellenpontozott hangáradat. Az adagióban az oktávok (kettősfogások) során a felső hangok csúcspontokként keltek életre, miközben az alsókat finoman árnyalta. Az allegro fúgájában a frázisokat ízlésesen fűszerezte, míg a záró prestóban brilliáns játékkal kápráztatott el minket.

Ysaÿe szólóhegedűre írt d-moll szonátája, az Enescúnak ajánlott Ballada című, viszont egy teljesen más jellegű "bestia". A 19. század végén és a 20. század elején működött hegedűvirtuóz belga zeneszerző műve tele van technikai kihívásokkal, miközben egy érthető történetet mond el, lassan kezdve, és egy jól írányított bravúros résszel befejezve.

A zongorista Anton Nel, akivel jelenleg mindenki szívesen játszik együtt, egy mozgalmas előadást produkált Barátival a 2. Brahms (A-dúr) szonátában, majd Csajkovszkij az “Egy szeretett hely emléke” című művét emelkedetten és lendületesen szólaltatták meg. Ez a darab eredetileg a szerző hegedűversenyének lassú tétele lett volna.

Ha pedig együttműködésük eddig nem lett volna teljesen érzékelhető, Ravel Tzigane-jában nyilvánvaló volt mindkettőjük szellemes megközelítése, mintegy eufóriában érzékeltették azt a lelkületet, miszerint “amit te el tudsz játszani, azt én felül tudom múlni”. Ráadásklnt Beethoven Tavaszi szonátájának nyitó tételét adták elő, mintegy megpecsételve előadásukat. Ez a kettős erőfeszítéseket tett a patitúra legtökéletesebb közvetítésére..

.

.

.

Július 18-án pedig a svájci Alpokban fekvő Verbier augusztus 3-ig tartó Zenei Fesztiváljának nyitókoncertjén lépett fel a II. Bartók-hegedűversennyel, A Fesztivál Zenekarát Valerij Gergiev vezényelte. Kristóf ráadása a számtalanszor e célra választott Obsession volt a II. Ysaÿe-szólószonátából.

Az előadásról két kritikai beszámoló is megjelent:

.

https://www.resmusica.com/2019/07/21/a-verbier-festival-valery-gergiev-complice-de-chostakovitch/

 

.

 

https://www.lesalonmusical.it/verbier-barati-e-gergiev-inaugurano-il-festival-2019/

 

(több fényképpel)