Mihail Jurjevics Lermontov

REMÉNY

Paradicsommadár s enyém.
Fiatal ciprusfán delel,
Naphosszat ottan üldögél,
De nappal sosem énekel;
A háta - mennyei azur,
Feje bíbor, és szárnyain
Csillámló aranypor simul:
Hajnalfény felhők ágain.
Hogy a föld álomba hajol.
Árnyba burkolva, csöndesen:
Máris az ághegyen dalol
A léleknek, oly édesen,
Hogy feleded a kín sulyát
S magadba-zárod azt a dalt,
És mint most-érkezett barát,
Oly kedves valamennyi hang;
Hallgattam vihar özönén
A dalt, mit szívem úgy szeret,
És reménykedve hívtam én
Jóságos énekesemet!

1831

Weöres Sándor fordítása