Teljesen természetes emberi igény az egyéni közlekedés. Akkor és arra megyek amikor én akarok, nem függök menetrendtől, másoktól. A tömeges gépkocsihasználatnak persze megvannak a hátrányai, ami miatt a köz érdekében azt korlátozni kell bizonyos területeken, de ezek kifejezetten NEM a mellékvonalak által kiszolgált, nagyvárosi agglomerációktól távoli, viszonylag ritkán lakott területek.

A közösségi közlekedés lényege, hogy akik hasonló útvonalon és időben utaznak, azok egy, a köz által biztosított közös járművet használnak. De mivel csak hasonló időpontról és útvonalról van szó, mindenki alkalmazkodni kényszerül, a neki ideálisnál későbbi vagy korábbi indulással, rágyaloglással, átszállással, kerülővel. Minél sűrűbben lakott területről van szó, annál kisebb mértékű alkalmazkodás szükséges, mert annál sűrűbb a hálózat térben és időben, és annál gazdaságosabban működtethető a rendszer, hiszen több utas hozható össze egy járműre. Ritkán lakott területeken viszont oly mértékű térbeli-időbeli alkalmazkodás szükséges, amit normális ember legfeljebb csak kényszerből vállal fel.     

Hogy miért a közutat?: (Ha az eddigiek nem lennének elegendőek...) 

- Mert az mindenképen kell! Ha ég a házad, majd tehervonattal viszik a tűzoltóautót a faluba, mert nincs út? Ha mentőt kell hívni, akkor kivárja a mentős a következő vonatot? (Hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem.)

- Mert a közutat az egyéni közlekedés és a közösségi közlekedés is tudja kasználni, persze ez utóbbi nem egy negyven ülőhelyes vaskerekű Bz, hanem egy negyven ülőhelyes gumikerekű Credo formájában. A vasutat csak a közösségi közlekedés.