"Azt nem tudom, hogy agyhullámnak nevezzem-e, minden estre a gondolatoknak szerepük van benne."

 

Néhány axiómát felállítva közelebb kerülhetünk az elfogadáshoz, magyarázathoz.

 

1. Minden (még a részecske is) hullám. Erre már a tudománynak is vannak elméletei.

2. Nem csupán emberek vagyunk, hanem multidimenzionális lények. Erre is vannak dokumentumok, utalások.

3. Lényünk fizikai megnyilvánulása eltörpül igazi valónkhoz, énünkhöz képest. Ez sem egyetlen "ember" "kitalációja".

 

Mi köze ennek a három pontnak a telepátiához?

 

A fentiekre építve olyan modellt állíthatunk össze, amitől egyáltalán nem idegen a telepátia.

 

Ha minden hullám, akkor mindenek van frekvenciája. A gondolatnak is. Minden gondolatnak saját frekvencia mintája van. Ez a saját frekvencia azonosítja a gondolatot.

 

Ha nem csupán fizikai lények vagyunk, akkor létezik olyan dimenzió, amit a mai fizikai törvények nem tudnak leírni, nem érvényesek rá az általunk ismert törvények, illetve általunk ismeretlen törvényekkel lehet leírni.

 

Van olyan "dimenzió", ahol nincs távolság, nincs idő. Az információ (fizikai világunkra visszavetített "térbeli és időbeli") terjedését nem gátolják fizikai paraméterek.

 

Egy ilyen dimenzióban a gondolatnak nem kell legyőznie távolságot, nem csökkenti erősségét semmi.

 

Például, ha a fizikai világban össze szeretnéd kötni egy ceruzával húzott vonallal a budapesti Clark Ádám terem a pekingi Tienanmen térrel, az nem kevés időbe és nagyon sok elkopott ceruzába kerül. Gondolatban egy szempillantás alatt megvan és nem kopik el semmi.

 

Mi köze a gondolatnak a telepátiához? Költői kérdés volt :)

 

Vagyis, ha a gondolat "terjedését" nem korlátozzuk a fizikai térre, akkor a "távolság" egyáltalán nem jelent leküzdendő akadályt.

 

Telepátiánál nem a gondolat "küldés" a problémája az embernek. Hiszen gondolatai mindenkinek vannak (naponta több ezer, tízezer). Ezek pedig terjednek. A fizikai világban a kisülések csak nagyon rövid távolságon belül érzékelhetők. Egy másik dimenzióban viszont korlátlan "távolságban" is "érzékelhető" a gondolat.

 

A vétel az, ami problémás. Nem is a vétel, hanem inkább a vétel felismerése. Ugyanis a kertek alatt (másik dimenzióban) terjedő gondolatok elméletileg mindenkit elérnek, mivel nincs gyengítő tényező. Csak nem mindenki rögzíti. Mint a rádióhullámok mindenhova elérnek (na jó, sokkal több helyre), de csak az adott frekvenciára hangolt vevőegység képes fogni, feldolgozni, információt kinyerni belőle.

 

Vagyis, ahhoz hogy fogni tudjuk valaki gondolatait rá kell tudni hangolódni. Ezért van az, hogy a kísérletek szerint azok között sikeresebb a gondolat átvitel, akik érzelmi kapcsolatban vannak egymással (szülő-gyermek, testvérek, házaspárok, barátok)