Ideje szemügyre venni a dolgokat, s kirúgni az utolsó sámlit is a finnugrista mitológia rogyadozó épülete alól. Vagyis helynévtörténeti gondolatok következnek...

 

Az már szinte dogmává merevült, hogy "puszta személynévből, magyar névadással" keletkezett egy-egy helynév. Talán a finnugor népek körében nagy népszerűségnek örvendő névadási módról lenne szó? Nem igazán. A steppei népek körében dívik elsősorban, s került át a velük kapcsolatba került népekhez. Például az alpi szlávoknál is előfordul avar hatásra.

Akkor mégis miért állítják? Mert a feltevések szerint:

 

1. A honfoglalók magyar nyelvűek

2. Az avarok kihaltak

 

Nos az újragondolás zajlik, a honfoglalók magyar nyelvűsége nem igazolható, az ellenérvek erősebbek, mint a kényszeredett finnugrista fantazmagóriák. Az avarok kihalása is árnyaltabb megközelítésben kezelt kérdés. Vagyis, ha nem haltak ki, akkor vannak steppei népek a KM-ben a honfoglaláskor, így a metódus nem csak és kizárólag az újonnan érkezett honfoglalók eszköztárában van. Persze kérdés, hogy ha az újonnan érkezettek átvettek helyneveket az itt találtaktól, akkor melyek lehetnek ezek. Azt hiszem ez egy fogas kérdés, ami még a szakmabeliek számára is komoly fejtörést eredményezne, ha vennék maguknak a fáradságot, hogy foglalkozzanak vele. Jómagam laikusként, pusztán munkahipotézis gyanánt felvetném a török eredetű személynevekből képzett helynevek csoportjából a "csuvasos" típusú neveket. Mivel a honfoglalás korában az "r"-török nyelvek már nem voltak elterjedve, így a nevek afféle zárványként őrizhetnek korábbi időkből származó helyneveket. Egyrészt, illetve másrészt a későavar túlélők nyelvébe jövevényszóként bekerülhettek "r"-török szavak, s megőrződhettek. Vagyis nem onogur kölcsönzés valahol a Kubán-Don-közén, hanem KM-i... S ha a magyar nyelv itt volt a KM-ben, akkor nem probléma az átvétel. S akkor felértékelődnek legkorábbi helyneveket tartalmazó okleveleink. Első helyen a Tihanyi Alapítólevél. Hiszen az elég sokat tartalmaz, aztán a Veszprémvölgyi Alapítólevél, ami viszont csak másolat, de görög eredetije révén mégis korai nyomokat őriz.   

 

Persze ehhez egy elfogulatlan elemzés kellene. Hofmann (s a minta Bárczi-féle) nem az. A napjainkban sajnálatosan dúló kettős beszéd nagyon jól tetten érhető benne. Miközben szakmai alapon alapos áttekintést, elemzést nyújt, a konklúzió levonásánál az ideológia felülkerekedik a szakmán. Lásd a Petra név esetén. Miközben éles szemmel, s meggyőzően érvel a görög eredet mellett, amit régészetileg is megerősítenek a leletek, hiszen az alap bazilita, görög rítusú templom, a végén mégis a magyar névadás mellett dönt. Pedig a nyelvtörténetben egyértelműen kijelentik, hogy a honfoglalást követő időkben a hangrendi szabályosság meghatározó volt a magyar nyelvben, azaz vegyes hangrendű szót nem alkottak, s a jövevényszavak is átalakultak. A szláv cseljadból cseléd illetve család alakult, a hangrend okán (törökös szóvégi, magyaros szóeleji). S mindkét változat megmaradt napjainkig, mert jelentéselkülönülés következett be, így nem alakult redundancia, ami miatt az egyik változat kihullott volna.  Persze kivételek mindig vannak, így a szabály alóli kivétel, nyelvjárási alak, stb. indokkal valláskonform ítélet születik. Annak ellenére, hogy az ominózus oklevél (Tihanyi Alalpítólevél) más helyén szerepel a "szabályos" alak is egy Petre zenaia hel formában. 

 

Persze nem öncélú a fejtegetésem, ugyanis a jelenség tetten érhető Komar könyvében is. A szakmai alapú fejtegetés kiváló, az összefüggések világosak, logikusak. Aztán jön az összefoglaló, ahol valláskonform torzítások terelik vakvágányra a dolgot. "Nyitva marad" a korai besenyő sírok kérdése, mert szakmai alapon nem igazolható, a datálások kizárólag a DAI spekulációján alapulnak, ami viszont koholmány, ahogy azt már többször kifejtettem. De a vallások végtelen rugalmassága, no meg az inkvizíció megalkuvásra kényszeríti a szerzőket. Impakt faktor, scientometria, meg más hasonló lózungok állják útját a szabad gondolatoknak. A lírai megnevezések mögött semmiféle objektivitás nincs. Az egész konformitást mér. Nagytekintélyű ítészek, cenzorok, inkvizítorok a sötétebb időkben "szakértők" napjainkban, döntik el, hogy a fejtegetések megfelelnek-e valamilyen általuk vallott nézetnek. Nincs objektív mérce, mint a matematikában. A vallási hagyományokon alapuló ítélkezés zajlik. Az agyatlan hívők meg csak mantrázzák a lírai lózungokat. ezért írtam, hogy idiótáknak meg invizítoroknak szól az összefoglaló. Előbbiek kényelmi okokból és/vagy azért, mert nem értik a témát, csak az összefoglalót olvassák, utóbbiak meg a lírai elnevezésű cenzúra miatt, hiszen ha idéznek, akkor úgyis az összefoglalókat idézik. Pedig az ördög a részletekben lakozik. Az igazi szakmaiság ott bújik meg. Érdemes Komar könyvét olvasgatni, az összefoglalót meg nagyvonalúan átugrani. Az az ideológiai konformitás jegyében torzít, meg különben is csak az idiótáknak szól:)