Villanyszerelő szaki tanácstalankodott, mert már a gugli is külön képet csinált volna a kertjéről a domborzat miatt. Sör mellett hozta fel - ez fontos!

  Mondom neki: kutya, nálunk bevált. Be is szerzett egy siheder turmix ebet. Úgy hónap múltán jön, hogy túrás már alig. Gödrök vannak.

  Elmentem hozzá kiröhögni, hát a fészere mellett elballagva látok egy fél tucat kiherélt villanycsengőt, néhány kiló rozsdás szeggel, ácskapcsokkal és csavarral vegyítve. Mondom neki: időkapcsolója van? Volt. Szőlőkarója? Az is volt. Reduktora meg hogy ne lett volna. A harangoktól megfosztott csengőket jó szorosan applikáltuk a karókra, karókat földbe ütöttük a kerítés mentén, kettőharminc, reduktor, időkapcsoló beállítva minden fél órában öt percre, no meg sok drót. Persze kicsit sok volt egy reduktornak a terhelés, az öreg minőségi cserét csinált, meg az időt is visszavette, mert éjszakánként már jól hallatszott:).

  A hosszúra nyúlt esetleírás vége az izgalmas: a kis panofix bundás dögök még a környékről is elhúztak. Én meg kaptam egy sört.