Tűz és víz
A lány rájött, hogy szereti, sőt kívánja, a fájdalmat melytől érzéki teste nem tud szabadulni bárhogy is szeretné. Bár még csak most bontogatja szárnyait e világban, de tudta, hogy sok buja óra vár rá miközben megismeri legvadabb, legbensőbb vágyait. Miközben az este nem múlt el nyomtalan lelkében és testén egyaránt, valahogy mégis lassan elnyomta az álom. De ami ekkor történt arra ő sem gondolt volna. Mintha minden rejtett perverz vágya egy csapásra valósággá vált volna. És fantáziája létrehozta számára a tökéletes környezetet a tanuláshoz.
Valahol legbelül tudta, hogy amit most lát és tapasztal az nem a valóság, de mégsem akart felébredni, mert szinte minden érzékszerve azt sugallta, hogy ezt most meg kell tapasztalnia.
Bár látta magát egy percre, kívülről ahogy ki van kötözve, keze egy kalodában lába pedig a kaloda lábaihoz kötve, miközben hatalmas melleit egy erősre szőtt kötéllel kötötték meg akár egy hám. Reszketett és rémült volt, segítségért kiáltott. De hosszas próbálkozás után sem jött senki a segítségére. Mikor zokogásba tört ki, mert úgy érezte innen nincsen menekvés. Teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát, de valahogy mégis élvezte, hogy most nem kell megfelelnie, vagy gondolkodnia csak sodródni az árral. Mikor egy pálca csattant a hátán. Nem tudta honnan jön az ütés csak felsikított. Egy határozott suhintás most a fenekén csattant majd újra és újra lesújtott. A lány zokogott, mert már nem tudott többet elviselni. Ekkor a hang csak ennyit mondott, - Tudom, hogy élvezed, ribanc ne játszd meg magad vagy kapsz még. A lány könnyek között csak az tudta mondani,- Nem játszom meg tényleg fáj. Még egy pálcacsapást érzett és egy határozott hangot hallott utána. Ki vagyok neked válaszolj? Az Uram! - válaszolta a lány, hisz ezt már megtanulta. Akkor így válaszolj nekem vagy nem emlékszel mit parancsoltak neked múltkor. A lánynak nem sok sejtése volt, mert éppen csak most csöppent bele az álomba. De csak annyit felelt, hogy - Igen Uram tudom. Jól van, akkor ma este jól fogod, magad érezni miközben eljátszom veled. – szólalt meg az idegen. Aki most kilépett a pislákoló gyertyaláng homályába.


 Mikor a lány meglátta a Férfit rájött, hogy az elméje gúnyt űz belőle, mert pont az a Férfi volt ott, aki a minap a munkahelyén belemarkolt húsos seggébe. Bár akkor egy pofont adott az idegennek, mert annyira váratlan volt számára, most mégis ő az, aki a megnyugvást jelenti és alázattal átadná neki egész testét. Így csak annyit tudott mondani, Tegyél velem bármit Uram, szolgálni akarlak. A lány megrettent, mert mintha ajkai önállóan mondták volna e szavakat. Erre a Férfi egy jégkockát vett elő melyet a lány hátán és combjain végigvezetett. Valamelyest érezte, hogy enyhülnek égő csíkjai testén miközben a Férfi csak ennyit mondott, Nem kell félned, vigyázok rád, de válaszolj az alábbi kérdésre.
Az égő poklot akarod, bejárni vagy inkább választanád a hatalmasságok kertjét?A lány nem habozott, fura mód azonnal tudta melyiket fogja választani. Az égő poklot választom Uram - szólt a lány. A fájdalom ellenére átjárta a testét a nyugalom. Biztonságban éreztet magát a Férfi mellett. És rájött még valamire. Rájött miért izgatja ennyire ez a világ. Még magának is nehezen ismerte be, de izgatta a fizikai fájdalom. Az, hogy a Férfi domináns viselkedése levette a lábáról, csak egy dolog. Felüdülés volt, végre átadni valakinek az irányítást saját maga, a teste felett. A másik dolog, ami vonzóvá tette a lány számára ezt a világot, hogy úgy érezte az a sok lelki fájdalom, amit évek óta cipel, egy- egy ilyen alkalommal távozni tud, vagy ha nem is távozik, de legalább a fizikai fájdalomra való koncentrálás, a fizikai fájdalom megélése elnyomja a lelki fájdalmat. És a harmadik, nem utolsó sorban legfontosabb, úgy érezte, hogy egy tízes skálán lévő hetes erősségű fenekelésnél, a megmaradt külső nyomok által, az égető fájdalom által tovább érezheti a Férfit magán.  Bár idegenkedett sok mindentől, ebből a világból, most mégis úgy érezte, hogy szeretne minél több mindent átélni, megtapasztalni. És ekkor tudatosult a lányban, hogy elméje miért is vitte ebbe a világba.
Miután kimondta, hogy az égő poklot választja, hol félelemmel, hol vággyal teli érzések kerítették hatalmába. Mindennél jobban vágyta a Férfi érintését, minden formában. Átengedte magát az érzésnek, és kíváncsian várta, mit tesz vele a számára idegen Férfi. Ahogy a Férfi közeledett a lány szíve egyre hevesebben vert, alig várta, hogy a kezeit magán érezze. Miközben belenézett az erőt, de mégis biztonságot sugárzó arcába, érezte, hogy valami csorog a belső combján. Nem kellett a Férfinek hozzá érnie, hogy felizgassa. Uram, tégy velem, amit szeretnél - szólt a lány, a testem a Te kezedben, készen áll, hogy szolgáljon. Mit tegyek?
Látom tanulásra alkalmas vagy, valami biztos lesz belőled te kis haszontalan ribanc. - szólalt meg a Férfi határozottan. És míg szavai elhagyták száját keze elkezdte egy csigán keresztül egy lánccal a kalodát magasabbra emelni. A lánynak egyre csak magasabbra és magasabbra kellett nyújtóznia míg már lábujjhegyen állt. Így jó is lesz! - szólalt meg a Férfi mely hangján. Most meglátom mennyire vagy kitartó. Tartanod kell magad miközben a választott ajándékot megkapod tőlem. És ezzel a Férfi egy vaskos viaszgyertyát vett elő az ódon szekrényből, melynek ajtaja csak úgy csikorgott. A lány próbálta megnézni mi történhet most de fejét annyira már nem tudta elforgatni. A Férfi meggyújtotta a gyufát, az égő foszfor illatát a lány is felismerte, majd a kanóc felperzselődésére lett figyelmes. Szinte biztos volt benne hogy a Férfi nem a romantikus együttléthez gyújt gyertyát, de fogalma sem volt arról, hogy mi is akár a Férfi vele művelni. Csak arra tudott gondolni, hogy lábujjhegyen megtartsa testét mely percről percre egyre nehezebb és nehezebb volt.
Mit gondolsz, te kis haszontalan mit kezdek most veled? - kérdezte a Férfi a lánytól, bár választ nagyon nem várt, mert a nagy gyertyából a felolvadó viaszt lassan apró pontokba a lány gerince mentén elkezdte csepegtetni. A lány az első pár cseppet szó nélkül tűrte majd felszisszent. Csöndet! - szólalt meg a Férfi, te választottad ezt és ezzel egy nagyobb mennyiséget a lány kérek feneke közé locsolta. A viasz lassan megkötött miközben folyt a lány két feneke között egészen csöpp kis ánuszáig ami azonnal összerezzent mikor a forró nedű elérte. A lány hátsója izzott, de kopasz kis pinája percről percre nedvesebb lett. Mégis halk elhaló zokogás tört rá. A fájdalom több volt mint jóleső. A lábai nem akartak már tartani remegtek. De nem volt választása nem tudott menekülni. Ki volt szolgáltatva a Férfi minden vágyának melyeket legbelül mindennel jobban élvezett. És mikor azt gondolta nem lehet rosszabb hírtelen fenekén a viasz, mint lávafolyam folyt szakadatlan és elért egészen kopasz lucskos kis kéj lyukáig ahol a szüntelen nedvesség megszilárdította azt. Nem tudta, hogy ordítson vagy nyögjön a kéjtől. Az érzés a kettő keveréke volt. Vágyott is még rá, de szabadult is volna a helyzetből. Mire a Férfi csak annyit kérdezett milyen az, amikor szolga vagy?


A lány kezdte kapizsgálni a szolgaság lényegét. Még nagyon új volt ebben a világban. Sok minden félelemmel töltötte el, mégis sok mindenre nyitottnak érezte magát. Úgy érezte a történtek hatására folyamatosan szélesedik kifele a komfort zónája. Gyakorlatilag bármit megtett volna, ezért azt felelte: Amikor szolga vagyok, alárendelem magam neked, hagyom, hogy irányíts, teljesítem minden mocskos kívánságod, azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Az Férfi közelebb lépett a kalodához, és végig simította a kezét a lány elérhető testrészein, majd egy pillanat múlva már csattant is a keze a lány fenekének egyik partján, majd a másikon. A lány felnyögött, érezte, hogy sajog egyenesen ég a hátsója, de jóleső érzés volt ez számára. Miközben nem tudták lábai tovább tartani és kezénél fogva lógott a kalodában, ahol az ütések hatására kissé előre hátra hintázott teste. Alig várta, hogy a Férfi kiszabadítsa őt a kalodából és hozzá érhessen, beteljesülhessen a vágy. Mindennél jobban kívánta, hogy magában érezhessen a Férfi, forró, kemény, lüktető farkát. A Férfi átkarolta a lány remegő testét, óvatosan kiszabadította a kalodából és egy szintén öreg dohos fa asztalra ültette őt. Végig csókolta a testét, majd mikor a fejéhez ért a nyakára tette a kezét, picit megszorította és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. A lány legszívesebben leteperte volna az asztalra a Férfit, de tudta jól nem teheti meg. Így megkérdezte tőle: hozzád érhetek már Uram? 
A lány már olyannyira belefeledkezett a fájdalom és gyönyör átélésébe, hogy el is felejtette, hogy álmodik, számára ez inkább már a valóság volt, amire régóta vágyott és most megélhetett. Legszívesebben nem is ébredt volna fel belőle. De hírtelen mégis kegyetlenül visszarántotta a valóságba a megszólaló ébresztőjének a hangja. Gyorsan kinyomta, hátha még vissza tud aludni. Akárhogy is próbálkozott már nem sikerült visszatérnie a számára olyan kedves világba, bár két dolgot mégis magával hozott. Az első melyben biztos volt, hogy az álmot a valóságban is meg akarja élni azzal a személlyel akiben, megbízik, akit szolgálni szeretne, aki számára nem más volt, mint az Öltönyös. A másik, melyhez nem férhetett kétség, hogy az álomban a Férfi nem hazudott, tényleg élvezte a lány az álom minden percét, hisz nem csak álmában, de a valóságban is érezte ennek jeleit, mikor megérintette lucskos kopasz kis pináját, mely úszott a nedvességben. Számára ez ismeretlen volt ezen a szinten, így alig várta már azt, hogy az Öltönyössel lehessen, és álma valósággá formálódhasson

Tovàbbi íràsaim: mrekaer.blogspot.com