"Nem tudom, hogy ezzel foglalkoztál-e a hátrányok közt, de a H2 égésekor keletkező ultratiszta víz az rendkívül korrozív anyag, eszi a a fémeket."

A motorban az még alapvetően csak gőz formájában van jelen, egyébként hidrogénnel irgalmatlanul régóta hajtanak azért belsőégésű motorokat, már van tapasztalat. 

Olyannyira, hogy a világ első belsőégésű motorral hajtott gépjárműve a közvélekedés ellenére nem Benz 1886-os triciklije volt, hanem egy majd két emberöltővel korábban elkészített, 1823-ban kipróbált "gépszekér", amit konkrétan egy hidrogénnel hajtott belsőégésű motor mozgatott (persze, hogy nem vált be, ezért is került elfeledésre).

Erre a felvetésre tényleg azt lehet mondani, hogy nem csak megoldható, de meg is oldott probléma. Más gondok és másképpen természetesen éppúgy meglennének a hidrogénnel hajtott járművekkel is, ahogy megvannak azok a mostaniakkal is - de tényleg azt lehet mondani, hogy nem túl nagy erőfeszítéssel, és extrém, ma még nem létező technológiák bevetése nélkül is simán megoldható lenne a jelenlegi gépjárműpark fokozatos hidrogénüzemre átállítása - kisebb felfordulással járna, mint a teljes EV-re átállás.

A kulcskérdés - ez tény - a hidrogén gazdaságos előállítása. Ha működik, felskálázható jól az az irány, amit felvetettem, amiben a megfelelő reagens felületen direkt, bármi közbeiktatása nélkül bontjuk a vizet napfénnyel (linkeltem két tanulmányt is, tamáskodók kegyeskedjenek visszalapozni) - akkor az potenciálisan kiütéssel győzhet minden felett, elsöpörheti a napelemet, a szélturbinát, talán a vízerőműveknek van egyedül esélyük talpon maradni, pont azért, mert azok képesek megbízhatóan zsinóráramot szolgáltatni (és többségüknek amúgy is van párhuzamos funkciója a víz-szabályozásban is, a duzzasztók-gátak legalább fele akkor is kellene, de legalábbis előnyt jelentene, ha energiát nem is termelnének).

Megjegyzem, az elektromos árammal történő vízbontásra is van már igen magas, 9x%-os hatásfokú megoldás.