:)

Amint elpihensz, zárt szemhéjad mögött megjelenik néhány kép, ahogy karnyújtásnyira ül előtted, mégsem tehetsz semmit. Talán őrült vagy. (nem talán, biztos) Hátulról átkarolod, arcod a nyakához érinted és beszívod az illatát képzeletben. Öleled, mint egy birtok- és vágytárgyat, arcod az ingébe temeted. "Tudod", jól meg lennél baszva ezután, hogy tudd, hol a helyed. A gondolatra mutató és középső ujjaddal a csiklódat kezded egyre nagyobb intenzitással nyomni, csípőd fölemelve. Erősen, kérlelhetetlenül, mégis finoman masszírozni kezded. Ahogy elképzeled a figyelmét, a tekintetét, egyre több nedvet csal ki belőled. Mintha elképzelt lénye kikövetelné a behatolást, egyre gyorsabban hajszolt csiklódról áttérve a rést kezded masszírozni, majd középső és gyűrűsujjaddal behatolsz mélyen, ujjperceidet mozgatva, mintha csak ő ujjazna. Úgy érzed, kinyíltál, mint egy virág, amelyben egy méhecske tapicskol. Nem tehetsz mást, mint, hogy eltűrd.