Ez az ok-okozati törvény következménye. Ami azt mondja, hogy azonos ok azonos okozatot vált ki. Ha nincs olyan fizikai ok, ami miatt más ütemben kellene öregedni az ikertesóknak, akkor azonos módon fognak öregedni.

 

Hibás gondolat, hiszen ugyanilyen joggal az ellenkezőjét is állíthatnád: 

Ha nincs olyan fizikai ok, ami miatt egyformán kellene mindenkinek öregednie, akkor nem fognak pont egyformán öregedni.

 

Ez az egyforma öregedés egy megfigyelés, sokszorosan megerősített tapasztalat. Megfigyelték, hogy ciklikusan változik a nappal és az éjszaka, és ha megszámolják (vagy a nyár/tél váltakozást számolják meg), akkor szabályosság van aközött, hogy hogy néz ki egy ember, és aközött, hogy hány telet ért meg. Ugyanez a szabály állatokra, a búza növekedésére stb. is vonatkozik. Minél több dolgot figyeltek meg, annál biztosabbak voltak abban, hogy ez egy általános szabály, hiszen nem láttak kivételeket. Sose láttak mondjuk 200 telet megélt embert, de olyat se, aki 60-at élt meg, mégis úgy néz ki, ahogy a 20 telet megértek szoktak. Ha láttak volna ilyeneket, elgondolkodtak volna, mi az ami másként alakult. de semmi ilyen nem volt.

Ebből a megfigyelésből elég kézenfekvően következik az abszolút idő ideálja. Definiálnak egy fogalmat, ami minden létezőre vonatkozik, minden létező számára ugyanúgy változik, nem függ semmitől. Ezt a valamit nem lehet látni, nem lehet befolyásolni. Lehet jól-rosszul mérni, órákat lehet készíteni, amiket ha jól, ügyesen konstruálnak, akkor egyformát mutatnak. Lehet azt mondani, elég jól képesek az időt mutatni.

Ha nem mutatnak egyformát, azt gondolják, hogy nem elég jó a konstrukció, hiszen az a fő szabály, hogy a mindent átjáró, mindenre vonatkozó idő ugyanaz mindkét óra számára, ha mégse egyformán áll a mutató, akkor az óra valamit nem jól csinál, hiba van benne.

 

Nos, ez az abszolút idő fogalom kialakulásának kézenfekvő története.

 

Amit ebből érdemes lenne észrevenned: 

megfigyelésekből leszűrt szabály. Megfigyeléseket összegeztek, és a megfigyeléseket egy modellben összegezték, ez a modell egy gondolati konstrukción alapul, amit abszolút időnek neveznek. Ez az "idő" nevű dolgot nem lehet látni, nem lehet megtapogatni, nem úgy létezik mint egy kő vagy egy kutya.

 

Jelenségeket lehet megfigyelni, és azok tulajdonságait lehet vele magyarázni. Pl. ma akkor fog lemenni a Nap, mikor az órám 21:32-t mutat.

 

Teljesen korrekt tudományos módszerrel alakult ki az abszolút idő modell: megfigyelések tapasztalatait összegezték, definiáltak egy fogalmat és szabályrendszert, majd ezt összevetették a tapasztalatokkal, és nem találtak eltérést. Ezért teljes joggal úgy gondolták, a modell megbízható.

 

Így ment ez egészen addig, amíg a méréstechnika el nem ért egy bizonyos szintet. Akkor kezdtek kivételeket észrevenni. Ahogy fejlődött a technika, egyre többet. Próbálták megfejteni, miért nem azt mérik, amit várnak a szabály alapján. Hátha csak mérési hiba. De a dolog szisztematikus, nem véletlenül szóródnak az adatok. Akkor nyilván van valami mechanizmus, amit nem ismernek, és ezt a fajta szisztematikus eltérést okozza. Nem találnak semmi ilyet. Egyik olyan területen se találnak, ahol az eltérést tapasztalják.

 

Na most, ha szaporodnak a modelltől eltérő mérések, akkor előbb-utóbb csak meg kell nézni, jó-e az a modell, vagy esetleg egy másik modell jobban működne. Még egy ennyire bevált, évezredek tapasztalatával megerősített modell is gyanússá válik. Nyilván nem könnyen adnak fel egy ilyet, neked pl. másig sem sikerült.

 

De a tudományos módszer az, hogy ha nem stimmelnek a kísérletek és megfigyelések, akkor a modell hibás.