És aztán ott van az Ő akarata. Az I. Kor. levél 12-es fejezet írja, had olvassam el a 11-es verset, abból azt fogjuk látni, hogy mindig Ő az aki dönt, a mi életünk kapcsán. Az ő akarata jelentetik ki.

"De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja."

Tehát látjuk itt, hogy a Szent Szellem, aki a személyiségét megmutatja az akaratán keresztül.

* Más fordításban talán érthetőbb és ne felejtsük el, hogy nagyon fontos részt kihagyott BH:

"Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. ... Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot." I. Kor. 12

 

B.H. annyira túlbonyolít mindent. Úgy tesz, mintha valami általa megértett dolgot mondana el egyszerűen, a "kicsiknek" (spanyolviasz felfedezése :-)  ) de közben misztifikál... így ő a nagy megmondó ember, aki mekkora szolgája Istennek...

 

 

Isten tudja azt, kiket hívott el. Akiket elhívott Krisztus Jézusnak adta. Akiket elhívott, azokat eleve ismeri is, és tudja, mi a szándéka velük, milyen ajándékokat, talentumokat akar adni nekik. Ezt ismeri Isten szelleme, és mintegy átadja ezeket az ajándékokat, talentumokat.

 

A lényeg szerintem az, hogy ezeket az ajándékokat, talentumokat Isten szelleme működteti!

Szerintem ezen van a hangsúly. Akkor, ott és arra használja az emberben, amikor, ahol és amire Isten akarja!

Így volt ez Jézussal/ban is. Ő a minta erre (is).

Azt mondta, amit az Atyától hallott, azt tette, amit az Atyától látott, amire az Atya inspirálta szellemén keresztül.

Ennyi az egész. Olyanoknak kell lennünk, mint a mester mindenben.