Kedden VH-ben Budapestre menet reggel megálltam pár percre az autóval és 3 vargányán akadt meg a szemem. Délután hazafele jövet még találtam párat, meg pár még éppen ehető rókagombát is hozzá. Szerdán kimentem a tuti helyemre hátha ott is lesz valami, de semmi sem volt, csak szárazság.Gondoltam vége a szezonnak.

Sógorom az örök optimista addig rágta a fülem míg ma délután el  nem mentünk a Mátrába. Szárazság, zörgő avar, de azért egy réten megálltunk, hogy a kutyák kifussák magukat. Szélén öreg száraz és friss galambgombák,száradásnak indult, de tulajdonképpen egyáltalán nem idős, még ehető vargányából jó pár darab, meg csomó öreg elszáradt is. Találtam még 2-3 fiatal piruló galócát, meg elég sok változékony tinórut viszonylag jó állapotban, viszont a a keresűgombák mind teljesen ki voltak száradva.

Nosza bővítsük az ismerteinket, nézzünk olyan helyeket, ahol majd ősszel gombászunk és Északról is betámadtuk a Mátrát. Első jónak tűnő helyen az út szélén ott várt minket egy száraz vargánya, de aztán találtunk még 6-8 fogyaszthatót, köztük egy teljesen fiatalt is. Itt galamb alig volt, viszont annál több szétszáradt keserűgomba és valamennyi változékony tinóru is.

Mindkét hely teljesen száraz, semmi feltételezhető víztartalék. Érdekes, hogy a vargánya, a többi gombához képest mennyivel életerősebb és a kedvezőtlen körülmények között is képes termőtestet növeszteni. Eddig is volt ilyen feltételezésem, de ez most mintha beigazolódni látszana.

Még egy érdekes tapasztalat a mai napról, a második helyen ahol a legtöbb elszáradt és viszonylag ép varesz volt indokolatlanul sok eldobott sörös doboz volt az erdei avarban. Erdei munkának semmi nyoma, turisták sem járnak arra. Egyedül arra tudok gondolni, hogy ez a környék bejáratott vargányás helye lehet, ahová sörrel a kézben érkeznek  gombázni és amit az elfogyasztás után eldobnak. Szomurú.