Mindig is voltak vilagmegvalto talamanyok, amik azutan szepen lassan mentek a lecsoba. 
Eddig azon csamcsogtak a joindulatu fotostarsak, hogy nehany idegen objektiv vegtelenre allitva beleer a Canon odde tukrebe. 
Itt meg, -ha jol olvasom- eleve felcsapott tukorrel kell dolgozni, elokepen. Tehat tukor fel, objektiv ki, szuro be, objektiv be, klikk, objektiv ki, szuro ki, objektiv be, tukor le. Ennyi macera csak akkor eri meg, ha a szuro le is vetkozteti a not. 

Nem veletlenul szoktak a csillagaszati objektumokat a leheto legtavolabbi pontra telepiteni a lakott kornyezettol. A fenyszennyezes vegyes spektumu mindenfele fenybol tevodik ossze, beleertve a kozlekedesbol adodot is, ami alapvetoen hagyomanyos izzoszalas vilagitas. Olyan eros, hogy zsufoltabb autopalyak, soksavos varosi utak az urbol is lathatok, de repulogeprol mindenkepp. Egy kis paraval, porral megsegitve eleg rendesen latszik a horizont folott. 

Ez a felvetel a Szaharaban keszult, tavol mindentol (nagyon tavol) megis igen jol latszik a horizont folott a szennyezodes. 
Bar ezen utobb elgondolkodva, itt lehet mas problema is, de ebbe most nem mennek bele. 6x6-os Velvia dia. Egy szakaszon van egy kis kimaradas, valamelyik fotostar

sam zseblampaval akart kinlodni valamit, feltettem az objektivsapkat egy kicsit. 
Nem volt kedvem megismetelni, mert unalmas es fogvacogtato gubbaszatni a sivatagi ejszakaban.