Pontosan ugyanarról beszélünk. Bár a napenergiához eleinte elég lenne egy 16-20 órás tárolási képesség is, az igények 80%-át már lefedné éves szinten is. 4-8 órányival pedig az esti csúcsokat, de az is sokat jelentene.

Sajnos a kísérleti (félüzemi méretű) hidrogén tárolós erőműveknek (a tárolással együtt) már üzemelniük kéne.

25 éve benne voltam egy kísérletben, acélok tartós hőterhelésére ment ki a játék, ott mesélték, hogy a japánok akkor tájt voltak túl egy 100.000 órás (százezer órás, tizenplusz éves) vizsgálaton, mert a fosszilis erőműveikben a hőmérsékletet 650-ről 680 fokra akarták emelni (ha jól emlékszem a számokra), s ehhez kellett a 10+ éves kísérlet, kemencék ezreiben izzottak a vasak, mentek szakítószilárdsági próbákra, és így tovább. Mi egy "nyeszlett" 10.000-est indítottunk 4 kemencével...:-)))

Ezt azért írtam le, mert hidrogént égetni nagyon nem olyan egyszerű műfaj, mint ahogy a tankönyvekben van, hogy két hidrogénből meg egy oxigénből víz lesz. A hidrogén szépen bediffundál az acélba és ott komoly rumlit, ridegedést csinál. Lengyelországban a 60-as-70-es években voltak a vasúti síneknél komoly problémák, amikor az acélgyártásban áttértek a földgázra, a vese alakú hidrogénzárványok miatt eltörtek a sínek. Ennek utána lehet olvasni, sokan meghaltak emiatt. Erőműben egy efféle folyamat robbanást jelent.