Arányokkal vagy arányok nélkül, ebben az esetben tök mindegy, hogy mivel próbálunk jogalapot keresni egy gaztettre, Burgenlandnak, a korábbi magyar Őrvidék részének elszakítása ugyanolyan jogtalan és igazságtalan bűntett volt, mint hazánk többi területeinek elszakítása.

 

A jogalap az volt, hogy elvesztettük az I.VH-t. Mivel sem pártfogó nagyhatalom utána, se bármely győztes ország érdeke nem kívánta meg, hogy a Magyar Királyság egyben maradjon, tehát mindenki a mi kárunkra dőzsölhetett.

És ebből a mai napig nem tanult a magyar nép. Ha nincs erős barátod, akkor mint kis ország elvesztél.

Érdemes figyelni, ahogy a románok most éppen bokáig érő nyelvvel nyalnak az amerikaiaknak, a szerbek az angolokat és a franciákat kezdik megtalálni, a szlovákok a franciák és a németek felé próbálnak nyalizni, a lengyelek az amerikaiaknak lettek a talpnyalói, az osztrákoknak legendásan jók az izraeli-USA kapcsolatai, mi pedig közben igaz nemzethy magyarkodunk, odamondogatunk mindenkinek, csak azt nem vesszük észre, se az oroszok, se Kína nem fog tudni segíteni egy konflilktus esetén.

 

 

 

Az Őrvidék német többségű népességét a török háborúk utáni időkben (XVIII.szd.) telepítették a területre, a horvátok a török elől menekülve, már korábban is megjelentek a vidéken.

 

Ez súlyos tévedés. a horvátok és a vendek (szlovének) előbb voltak Dél-Burgenlandban, mint a magyar állam megalapítása. Észak-Burgenlandba telepítették a hovátokat határőrnek az 1500-as évek végén, mert a habsburgok rájöttek, a törökök sohasem mernek Bécs ellen horvát lakosságú terüeten keresztül támadást vezetni. A horvát területeken mindig akkora partizánháború alakult ki a törökök ellen, hogy a biztonságosabb, Duna-menti utat választották. Már az 1532-es hadjárat során megtanulták, hogy olyan veszteségeket kell elszenvedniük és annyira nem tudnak hadtápot zsákmányolni, hogy nem éri meg a rövidebb, Kanizsa-Kőszeg-Wiener Neustadt vonalon Bécs ellen vonulni.

Kőszegnél sem a vár álította meg a törököt, hanem az, hogy az állandó rajtaütések miatt Kőszegig a törökök 10.000 embert vesztettek, folyamatosan készültségben kellett tartani a sereget, és Bécs alatt egy kb. 40.000 fős, főleg nehézlovasból álló lengel-bajor-sváb-habsburg sereg várta már a törököket.

Az állandó zaklatások miatt kimerült török seregnek csak a dombos és erdős Kőszeg környéki területen lett volna esélye az egyesült keresztény sereg ellen, de Bécs alól a nehézlovasság nem volt hajlandó elmozduni.

Emiatt volt kénytelen Szulejmán leállítani a hadjáratot, és a visszaúton újabb komoly veszteségeket elszenvedni.