https://library.hungaricana.hu/en/view/HevesMegyeiNepujsag_1972_11/?pg=193&layout=s&query=aut%C3%B3busz

Erdőkben kanyargó sínek...

A CIVILIZÁCIÓS ártalmaktól meggyötört ember a természet még érintetlen, rejtett zugait keresi, hogy csöndet, nyugalmat, növényzetet, vizet, tiszta levegőt találjon.
Ezek az érintetlen zugok távol esnek a zsúfolt, rossz levegőjű, lármás települések- től, így legelőször is ezt a távolságot kell legyűrnie az embernek. Ha teheti gépkocsit vesz, ha nincs erre módja, más járművekkel — autóbusszal, vonattal, erdei kis- vasúttal — közelíti meg a természet áldott rejtekeit.
A Bükk és a Mátra erdei vasútjain több mint fél millió ember utazik évente. S ez a szám azért is jelentős, mert nem nagy távolságokról van szó. A két hegység erdei vasútjainak hossza ugyanis csak 73 kilométer hosszú, s ebből mindössze 41 kilométer szolgálja a személyszállítást.
Az erdőkben kanyargó sínek szép, gyönyörűséges vidékekre, vadregényes tájakra vezetnek. Hullámosra gyúródott kőráncok. szélborotválta szálkás kőcsontok, toronysziklák éles csipkefodrai, ezüstfényű tiszta források, napfényes tisztások, rétek, füves mezők, hegyi kaszálók, ritka látványt kínáló bércek és tetők hívják pihentető barangolásra a természet szerelmeseit
Évek óta sokan panaszkodnak amiatt, hogy az erdei kisvasutak állapota egyre rosszabb, siralmasabb, s a korszerűtlenség, elavultság hovatovább az utazó százezrek legminimálisabb kényelmét sem biztosítja. Még csak halvány nyomát se lehet felfedezni a fejlesztésnek, felújításnak Az erdőgazdaságnak mostoha gyermeke az erdei kisvasút s úgy tűnik, mintha végérvényesen ki
mondták volna felette a ha- láthassa a „minden szépség halálos ítéletet. kútfejét ’, a „sellők völgyét”,
Vajon mi az igazság az erdei- a vadregényes Szalajka-völgyi kisvasutak körül ?..... gyet. És nem bosszankodhat
Ennek kiderítésére indultunk . senki. hogy. kényelmetlen az
utazásra az erdőkben kanyargó síneken.
FELNÉMETEN szálltunk fel a felsőtárkányi erdei vasút ,,bahnwagli”-nak nevezett motoros kiskocsijába. A közúti, keresztezést elhagyva nagy sebességgel iramodtunk az egyenesnek, de tüstént lassítani kellett, annyira rángatózott. hánykolódott alattunk az ülés deszkázata. Szinte minden pillanatban várható volt, hogy a hibás, egyenetlen pályáról leugranak a vaskerekek S ez , így tartott egészen a tárkányi mészégető kemencékig. Csak a lassú tempó, az óvatos vigyázat óvott meg bennünket a veszélyes kisiklástól. Tárkányiéi a Stimecz-házig és vissza, már igen tűrhető volt utazásunk. Szerettem volna fel- kocsizni a Vaskapu sziklaszorosán át a Barát-rétig, erről azonban lebeszéltek, mert ez a vonal teljesen járhatatlan. Így azután a vasút központi telepén szem! élőd lünk, ahol — mint téli kikötőbe vonult bárkák — személykocsik ócska tákolmányai darvauoztak a mellékvágányokon. Ezek a tákolmányok recsegő-rop<<gó eresztékeikkel, korhadt rossz- karfáikkal a vasút legősibb korszakát juttatták az<-~z**-n- be. Megkérdeztem: miért ez a nagyfokú elhasználtság? „Nem adnak pénz.', a fejlesztéshéz!” — hangzott a tömör
válasz,
UTAZÁSUNK második
színhelye a szilvásváradi vasútüzem volt. sújtott homlokú sziklák, erdős magaslatok tövében kanyarog a vaspálya. Tavasztól őszig több mint hetvenezer ember tereiül meg itt, hogy
utazás. legfeljebb azért kell türelmetlenkedniük a kirándulóknak, mert nincs elég nyitott kocsi, s emiatt nagy a zsúfoltság. A vasút műszaki állapota megnyugtató., Kivéve a fatelepen, ahol ’traktorok, teherautók rontanak neki minduntalan a keskeny síneknek, s olyan közel hányják le terheiket,* hogy nyakát, lábát törheti a vigyázatlan utas.

A gyöngyösi Mátra-vasút sorsa megint csak aggasztó. A favázas kocsik szörnyű állapotban vannak, szekrényeiket csak a csoda őrzi a leszakadástól. S ha azt vesszük, hogy több mint 320 ezer ember utazik évente a mátrafüredi. a gyöngyössolymosi, lajosházi vonalakon, elképzelhető, milyen tömegszerencsétlenség okozója lenne ez az elhanyagoltság. Am nemcsak a kocsikkal van baj, hanem a pályatesttel is: több vonalszakaszon nincs meg a kellő szintezés, s a síneket tartó keresztfák, betonaljak is mind hibásak. Arra a kérdésre, hogy miért tűrik ezt az állapotot, „tt is csalt azt a választ halljuk, mint Felsőtárkányban vagy Szilvásváradon: „Nem adnak pénzt a fejlesztésre!”
Talán azért nem adnak, mert nincs — gondolhatnánk. Ám ez a „nincs” többszörösen nem igaz. Van pénze az erdőgazdaságnak, de az a helyzet, hogy minden fillért sajnálna* a vasúttól. Még a kormányrendeletben megszabott értékcsökkenési leírást is más ágazatokra fordítják. Azt az értékcsökkenési hányadot, amelyet áz erdei vasutak állóeszköz •állománya
hoz az erdőgazdaság konyhájára. Márpedig nem kevés pénzről van szó. Ha 1968-tól 1971-ig számoljuk az érték- csökkenési leírásból származó forintokat, ez több mint kétmillió forintot tesz ki.
AZ ERDŐGAZDASÁG csak
profitál az erdei vasutakból — és tegyük hozzá. igen jól profitál! — ám a fejlesztésre, korszerűsítésre semmit sem. áldoznak. Mert nem áldoztak 1968 óta, még a legszükségesebb és legminimálisabb fejlesztési feladatoknak sem tettek eleget.
Szóvá kell tenni itt azt is, hogy 1968 óta — a turizmus fellendülését segítendő ■—,
jelentős állami dotációt rák Zsebre az erdőgazdaság az erdei vasutak személyszállítása után. Az állami dotáció több mint 8 millió forint bevételt jelent 1968-tól 1971- ig. Az érvényes pénzügyminiszteri rendelet értelmében ennek a több mint 8 millió forintnak a 35 százalékát kellett volna fejlesztésre fordítani. S a vasutak esetében ezt elmulasztotta az erdő- gazdaság. A pénzt természetesen nem dobták ki az ablakon, ahogy mondani szokták. Az erdei vasutak forintjaiból vadászházak épültek. Természetesen szükség van vadászházakra is. De még inkább szükségesebb lett volna. hogy a vasutak siralmas állapotain változtassanak.
1971. óta minisztertanácsi rendelet is előírja az erdei vasutak fejlesztését, amelyet a Bükkben és a Mátrában igen jelentős idegenforgalmat bonyolítanak le. S ezt ? határozatot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem ! továbbra is elodázni, akadályozni az üzembiztonságot szolgáló munkát, korszerűsítések elvégzését.
CSELEKEDNI KELL, hiszen már az utolsó órához jutottak.
Patak; Dezső