Sziasztok! Most írok ide először. 21 éves vagyok, és tavaly kezdődött nálam a kényszerbetegség! Március 5.dikén mikor anyukámék éjszakásak voltak, akkor fent aludt a párom nálunk! Van egy kishúgom is! Azon az éjjel olyan fura volt minden, a párom horkolt, én meg annyira felidegesítettem magam, hogy jött egy gondolat, hogy megölöm! A szobától nem messze volt a konyha, az agyamban minden lejátszódott  szószerint! Sírni kezdtem, hogy ez csak egy gondolat, de egyre mélyebben jött, hogy milyen egy börtön stb. Azt hittem, hogy másnap már nem lesz ilyen, tévedtem! Erőssebben jött minden, és újra és újra lejátszódott minden! Aztán elmentem a háziorvoshoz akinek elmondtam mindent, ő mondta, hogy kérjek pszichiáterhez időpontot, plusz írt rexetint, meg frontint! Mellettem senki nem áll, szóval egyedül bírkózom meg ezzel...! Április 26-ra kaptam időpontot.. Hurrá, 1 hónapot várnom kellet volna, de elmentem előbb, mert addira már túl voltam 90 szem meg 30 szem frontinokon egyszerre.. Megalapította, hogy kevert szorongásos zavar és kényszergondolat. Olwexya plusz frontin.. 1 hét múlva visszakellet mennem, de nem használt még a gyógyszer! Beutaltak a kórházba, de anyukámék NEM engedtek! Azóta egyedül küzdök ezzel, jelenpillanatban ami nagyon zavar az a leszbikus gondolatok! Tudom, hogy ez a betegség, de az agresszív lenne inkább mert azt legyőztem már! 

Ezzel nem tudok mit kezdeni! 4.5 éve kapcsolatban vagyok fiúval, tök jól megvagyunk. Soha nem akarok leszbikus lenni, mindig fiúba voltam szerelmes, de ez most megőrjít! Szerencsére most másik lakcímem miatt új dokihoz tartozok, így majd elmegyek, de nem akarok kórházba menni 😭 Frontint szedek most is! :( 

Valakinek van ilyen leszbikus gondolatok? Hogy győzi / győzte le? 

Gondoltam létre hozok egy messenger csoportot ahol tudunk beszélgetni. Benne lenne valaki?