Innen kezdve kezd a dolog kellemetlen lenni.

 

5.

Két ember beszelgetett. Rengeteget. Megismerte a másik örömét, baját. Volt mit.

Amikor valakivel elkezdesz egyhúron pendülni, nem mindig gondolkozol. Előjönnek családi, pénzügyi, munkás dolgok.

Amikor bízol, nem feltétlenül szelektálsz.

Egyfelől iszonyat mennyiségű horror jött be, ami miatt szerves része leszel a másik mindennapjainak, másrészt elkezdesz segiteni, megoldást találni (nem arról beszélek, hogy kifli vagy zsemle kerüljön az asztalra!) a problémák özönére. Mert ugye ebben a történetben is van egy ártatlan kisgyerek a túloldalon. Tehát fokozottan nő a segitő szándék.

Közben az ember sajnos kiadja magát is. Felépitett üzleti életet, 8-9 éve tökéletesen működőt ad ki nagyrészt.

Nem golfpályán, nem szivarszobában.

Meg az elbaszott életét, mert az is kijutott.

 

Mindig van olyan, hogy "ennél rosszabb már nem lehet", oszt mégis.

Mert jött a kedves mama, és azután, hogy telesírta az étert, teleírta az iméledet köszönő, hálalkodó sorokkal, azután egyszerűen bedobja az atomot a vasárnapi húslevesbe. Csak ismételni tudom magam, semmi érzelem, semmi szex!!!

Van 1 apró hibapont, amit nem bir a net. 

Amúgy a bolha f....n a pattanás nagyságrend, de mégis lényeges tényező. De ez nem publikus.

 

Ami a lényeg, az ezután jön.

Mert ez már rendőrség, jogászkodás, bíróság.

 

És még valami. A legfontosabb valami. Az EGÉSZSÉG. (ez az a valami, amit a hazai jog nem képes a helyén kezelni)

2 ember leépülése 9 hónap alatt. No, nem csak úgy szőr mentén.

De ez egy külön részt igényel.

 

Folyt. köv.!