1956- 1958 - 1989 -2019...

.

.

   A magyar iskola tanítóinak 

.

Már csak a lehetetlent érdemes megpróbálni.

A tantermeken sorra kísértetek át engem.

Utána beszélgettünk. Én arcomat töröltem,

bár félek, megláttátok, hogy elérzékenyedtem.

.

A humanisták a holt latint támasztották fel.

Ugyanezt teszitek ti a távol magyar nyelvvel.

Segítsen meg a visszhang titeket, amely minden

gyermek lelkében úgy szól, mint kagylóban a tenger.

.

De ennél százszor többet taníttok. S éppen azt, mi

másnak az Új Világban olyan nagyon hiányzik.

A Nagy Kanyon nagyon szép, magas a Long Peak orma,

de a kanyon csak kanyon, és hegy csupán a Long Peak.

.

Ti Budavára képét mutatjátok meg, Pécset,

Isaszeget, Kolozsvárt, Visegrádot, Világost.

Nemcsak hegyek, síkságok. Több annál. Történelmünk

adott reájuk dicsfényt, patinát vagy gyászfátyolt.

.

Más iskolákból lassan kiseprűzik a múltat.

Jelen van csak. A gyermek kilép a vaksötétbe.

Mátyás király! Rákóczi! Arany! Bartók! Nagy Imre!

Örökmécseknek őket helyezitek köréje.

.

Hogy önmagát mindenkor perspektívában lássa!

Hogy legyen, mire álljon az éltben! S hogy tudja:

mi a jó s mi a rossz! Az autó, a bőség,

a kényelem meg a rock kevés e földi útra.

.

Hadd keljen ki a mag! Nincs baj, amíg remélünk!

Csak költeményt tudok küldeni és szerelmet.

Más iskolákban pudvás adatokat közölnek.

Nálatok szombat reggel embereket nevelnek.

.

/Faludy György, 1980 - Toronto/)