3.

Történt bizony.

A tervezgetésen kívül, a közben a két ember ismerkedett egymással.

No, nem kell semmi égbekiáltóra gondolni, de a millió oŕanyi beszelgetés közben természetes mód, csaknmegkérdezte a két ember a másikat, "hogy vagy, mi van veled?".

A beszélgetések megszaporodtak, fürdőszoba, konyha, étkező tervek sorjáztak, ilyen lámla, olyan lámpa, szóval pincétől a padlásig minden sorra került. Ahogy kell.

 

De ugyanilyen módon elmélyült a két ember a másik magánéletében is.

És nem csak a Napos oldal tekintetében.

Főleg az imélek hozták a salakot felszínre.

A hölgy mesélt, írt, és nem keveset, a látszatra csillogó életéről, ami mögött horror sztori rejtőzött.

A másik (én) bizonyos értelemben hasonló cipellőbej járt.

A két ember kezdte segíteni a másikat, rengeteg jótanács tekintetében.

 

Nyugodt szívvel kimondható, jót tett az egyik a másiknak, és fordítva.

Ahogy haladt a tervezés, ugyanúgy emelte a két ember egymást.

Rengeteg apró titok került terítékre. Ergo mélyült a kapcsolat. Volt olyan szomhati nap, amikor egyhúzóra 6 óra telefonozás esett meg, mert a hölgy elveszett volt a gyereke apjával szemben, aki nem volt a férje, akitől hosszú évek óta külön élt, ellenben mégis 0-24-ben terrorizálta a gyerekével együtt őt.

Technikák, praktikák, tanácsok tömege ment napi szinten.

És működött. 

Szerencsére.

Kezdett magára talalni a hölgy, már nem csak panaszkodás, sírás-rívás volt napirenden.

 

Közben eljött az a pillanat is, amikor ő megismerkedett az én feleségemmel, én az ő édesanyjával.

 

Folyt.köv.!