És a paraffinnal mi lesz utána? A méhviasz tisztán túl puha, lefogja a rezgést. Ha az emberünk a viaszolás mellett dönt, akkor először lenolajjal kenje be, de ne itassa, csak törülje fel a felületre az olajat egy ronggyal. El kell kerülni, hogy az olaj mélyen beivódjon, mert az tönkretenné a hangot. tehát bekenni vékonyan, majd hagyni megszáradni - napfényen egy nap is elég. Ezt a száradás után mindig meg kell ismételni, mindig az előző réteg teljes száradása után addig, míg a felület már meglehetősen telítődik. Ezután jöhet a viasz. ebbe a viaszba méhviasz, karnaubaviasz, lenolaj, fenyőgyanta, terpentinolaj kell nagyjából egyenlő arányban. Melegen kell összekeverni. Ha kihűl, cipőpasztaszerű lesz. ezt e felületbe kell dörzsölni erősen egy ronggyal, hogy a dörzsöléstől megolvadjon. Így szinte fényes, sima lesz. Segít, ha a felületet napon, vagy hőlégfúvóval felmelegítjük. ezt szintén többször meg kell ismételni, míg jó selyemfényű felületet kapunk. A viaszolt felület nem olyan fényes és ellenálló, mint a lakkozott, de folyamatos karbantartással időről időre egyszerű ápolással felújítható, sérülései kijavíthatóak. Ha ezt az ápolást módunkban áll rendszeresen elvégezni, akkor tartósan szép maradhat. Ha a lakkfelület megsérül, azt nehezebb megjavítani.